Egyre több pedagógus, fejlesztőpedagógus és pszichológus mondja azt, hogy azért olyan sok manapság a diszlexiás és diszgráfiás kisgyerek, mert nem hagyjuk őket eleget és sokfélét mozogni. A változatos nagymozgásokkal ugyanis javul a gyerekek mozgáskoordinációja, ritmusérzéke, térbeli tájékozódó képessége, és könnyebben kialakulnak olyan viszonyfogalmak, mint a fent-lent, jobbra-balra, ami pedig elengedhetetlen az íráshoz, olvasáshoz (is). A mozgás fejlesztésével intenzíven hathatunk az idegrendszerre: az idegsejtek közötti meglévő kapcsolatok megerősödnek, sőt új kapcsolatok alakulnak, ezáltal nem csak a mozgáskoordináció és az egyensúlyérzék, de a beszéd, az intelligencia is fejleszthető gyerekkorban. A mozgáson keresztül hathatunk a gyermekek figyelmi és magatartás problémáira is.
Írtunk nemrég a hintázás jótékony hatásairól, most nézzük, milyen területeken tudnak fejlődni még gyermekeink a játszótéren.
A mászókák, forgómászókák, mászófalak/-tornyok, kötélpiramisok rendkívül sokoldalú fejlesztő eszközök, amelyek nem csak az izomerősítés szempontjából jelentenek hasznot a fejlődés során. Külföldön már régóta használják őket terápiás célokra is, többek között hiperaktív és tanulási zavaros gyerekek fejlesztésére. Hiszen a mászás során előre meg kell tervezni a mozgást, ami jó hatással van a logikai gondolkodásra. Javul az egyensúly, pontosodik a szem-kéz, szem-láb koordináció. A mászókák használata a tapintásos érzékeléssel javítja az agyféltekék közötti kapcsolatot, így jobban működik a tanulási-megismerési folyamat. A kötélháló mászókán való átjutás finomítja a térérzéket, koordinációt, segíti a téri orientációt. Javítja az észlelést, érzékelést, figyelmet, segíti az idegrendszer érését.
Kalandpálya eszközeink – egyensúlyozók, csimpaszkodók – is hasonló hatást váltanak ki, a nagyobb, iskolás korosztály körében. A függeszkedés jó hatással van a vállöv fejlődésére, amely a finommotorika és a grafomotorika fejlődését is elősegíti, így az írást könnyíti meg.
Mérleghintázás során ugyanazok a jótékony hatások érvényesülnek, mint a hintázásnál – a témáról bővebben itt –, kiegészítve azzal, hogy a billenési pont érzékelése koncentrációt és egyensúlyozást, valamint szem-láb koordinációt igényel a gyerekektől.
Hallgassunk a szakemberekre: sokszor többet adunk a gyermekeinknek, ha hagyjuk őket szaladgálni, mozogni, mint ha a szorgalmi házi feladatokat is megcsináltatjuk velük. Ma az iskolások (de sokszor már az óvodások is) nagyon sokat ülnek asztalnál, ami nem egy természetes testtartás, főleg nem a fejlődésben lévő gyerekek számára. Élvezzük ki mi is, hogy gyerekünk gyerek, hagyjuk, hogy minél többet mozogjon, koszoljon, tapasztaljon, és ne féljünk kimenni nedves időben, hóban! Használjunk ki minden alkalmat a mozgásra, nem kell ennek mindenképp szervezett (és fizetett) foglalkozásnak lenni, a legkézenfekvőbb megoldás a játszótér.
